Lelkészdivat-bemutatót tartottak Bristolban

'Lehet épp eszménynek is nevezni, de a test sanyargatása - mert ha valaki nem rendelkezik ezzel a kegyelmi ajándékkal, akkor sanyargatja magát - mégiscsak istentelenség.' Alapvető fogalmi zavar. Azt hiszed talán, hogy mindenki meg tud házasodni, aki csak akar? Ha nincs meg neki a cölibátus 'kegyelmi ajándéka', akkor csak csettint egyet, és máris házasságban találja magát? Ezer oka lehet annak, hogy valakinek másként alakul a sorsa és keresztényként kénytelen ilyen 'istentelen' életet élni. 'Mindenesetre az "eszmény" szóhoz - legalábbis hangulatilag - nem efféle eszement tévelygések illenek.' Ez még Tőled is sok. 'Az pedig, hogy a test sanyargatásával érdemet lehet szerezni, az érdemekkel meg üdvösséget, tévelygés.' Ez megint a szokásos csúsztatás. A test sanyargatása önmagában nem érdem. Ami viszont előtérbe kerül általa, az lelkünk hasznára válik. Miért sanyargatta volna magát Jézus? És miért nem beszélte le tanítványait a böjtről?

Az Istennek tett hűségeskü ugyanúgy megszeghető mint egy nőnek tett hűségeskü. Sajnos sokan meg is szegik ezt is azt is, mert az ember esendő. Az ortodox példa nem a legjobb szerintem. Náluk ugyanis az a gyakorlat, hogy felszentelés előtt meg kell házasodni, illetve a szerzetesek papok természetesen sohasem házasodhatnak, egyébként a hierarchiában nekik van a legnagyobb tekintélyük és befolyásuk. A férjem diákkorában egy évig az ortodox teológusok bennlakásán húzta meg magát Kolozsvárott, baráti kapcsolat révén. Mesélt arról az eszeveszett nővadászatról ami a kispapok körében ment, meg a nőfogó bulijaikról. Hát nem semmi, az biztos! Mind amellett, hogy nősülhetnek,ugyanúgy sokan közülük megcsalják, megalázó helyzetekbe hozzák a feleségüket. Ilyennek én is tanúja voltam. :( Tanulság az, hogy Isten kegyelmével minden lehetséges, a hűség és a cölibátus is. Annak aki az Úrral jár semmi sem lehetetlen, ha szeretetből, szabadon, érett fejjel dönt mellette. Az Ő kegyelmi nélkül viszont hűségesnek lenni Hozzá vagy egy nőhöz nagyon nehéz,illetve lehetetlen.

Lehet épp eszménynek is nevezni, de a test sanyargatása - mert ha valaki nem rendelkezik ezzel a kegyelmi ajándékkal, akkor sanyargatja magát - mégiscsak istentelenség. Mert a test a lélek temploma, nem valami "szükséges rossz", valami tisztátalan - szemben a lélekkel. Az pedig, hogy a test sanyargatásával érdemet lehet szerezni, az érdemekkel meg üdvösséget, tévelygés. Mindenesetre az "eszmény" szóhoz - legalábbis hangulatilag - nem efféle eszement tévelygések illenek. Ami az életnek a család és a szolgálat közötti megosztását illeti, azt egész jól megoldják az ortodox papok meg a protestáns lelkészek. Hogy ebből előfordulnak konfliktusok? Miért, a "csak a szolgálatnak szentelésből" talán nem? Legfeljebb másfélék...

Nem működik az ékezetes link, fel kell venni egérrel és bemásolni a böngésző címsorába.